Rejtett traumák a hétköznapi függőségeink árnyékában

Katona Ágnes

manuálterapeuta, TRE® provider

Függőségek, kényszeres viselkedés és hiperstimuláló tevékenységekbe való menekülés: a legtöbb traumatizált ember elsődleges válasza az őt ért megrázkódtatásra. Mindez egyfajta öntudatlan túlélési stratégia, melyhez az a vélt remény fűződik, hogy segít elnyomni, és a felszín alatt tartani az „elviselhetetlen érzéseket”.

Ha traumáról esik szó, gyakran gondolunk nagy volumenű, erőszakos cselekményekre. A traumaspektrum igen széles. De hogy mi számít traumatikus eseménynek, arra nincs egy egységes definíció, hiszen az mindig az egyén értékítéletén és megküzdési stratégiáján fog múlni, akivel a sokkoló esemény történt. Trauma minden olyan helyzet, ami túl nő rajtam, amire nincs megoldó kulcsom, ami tehetetlenné, kiszolgáltatottá tesz, ami megdermeszt. Vagyis nem egy konkrét esemény okoz traumát, hanem az az érzelmi kiszolgáltatottság, amit a traumatikus esemény generál. Minden helyzet számomra traumatikus lesz, amiben megjelenik a tehetetlenség, és amiben érzelmileg egyedül maradok. 

Traumát okozhat fizikai, verbális, szexuális bántalmazás, lenézés, kiközösítés, megszégyenítés, kihasználás, az emberi szabadság korlátozása, ahogy a szükségletek ki nem elégítése is. Gyakori, hogy a gyermekkori kötődési traumák – ahol az alapvető emberi szükségletek kielégítése szenvedett csorbát – felnőtt korban valamilyen függő magatartás formájában keresnek „érzelmi feloldozást”. Így volt ez Klára esetében is.

Klára azzal keresett meg, hogy szeretné megtanulni a TRE®-t, mert rettenetes, kontrollálhatatlan remegések gyötrik, mióta eldöntötte, hogy leszokik a dohányzásról, és letette a cigarettát. Már a rávezető gyakorlatoknál érződött, hogy Klára egy igen mély érzésű, érzékeny nő, aki egyben nagyon tudatos is mindarra, ami a testében történik. A remegés gyorsan aktiválódott nála, és igen intenzíven jelentkezett már az első alkalommal is, többször kellett őt megkérnem arra, hogy tartsunk szünetet, álljon meg, mert az látszott, hogy a mélyből nagyon intenzív impulzusok akarnak elő robbanni. A gyakorlás során mikor megkérdeztem Klárát, mi történik most a testében, azt válaszolta, hogy nagyon furcsa, mert mióta elkezdődött a remegés, egyetlen szó ismétlődik a fejében: „tej, tej, tej, tej, tej…..”.

A remegés után Klára mesélni kezdett magáról, és kiderült, hogy az édesanyja nagyon rideg volt vele már csecsemő korában is, ugyanis ha éjjel sírt, mert éhes volt, nem szoptatta meg. Később szeretett volna egy bizalmi kapcsolatot kialakítani az édesanyjával, de ő megtagadta azt is, hogy megölelje őt már kisgyermekként is. Klárában ez az óriási érzelmi kielégítetlenség, az elválasztottság az édesanyjától, az alapvető testi szükségleteinek megtagadása olyan mély sebeket ejtett, hogy sokáig szembe sem tudott nézni ezekkel az érzésekkel. Ő maga mondta azt, hogy a dohányzás segített neki abban, hogy elviselje mindazt, ami számára érzelmileg elviselhetetlen volt. Nem volt más megoldási stratégiája mindarra, ami gyermekként történt vele, mint hogy a cigaretta függésébe meneküljön. Miután eldöntötte, hogy ezután egészséges életet fog élni, tudta, hogy szüksége lesz valami olyan módszerre, ami segít feloldani mindazt a feszültséget, ami ezen korai történések kapcsán dübörög benne.

Klára rendszeresen gyakorol azóta is, és a TRE®-nek köszönhetően megszűntek a leszokással járó, elviselhetetlen testi tünetei.